Amazonian

Ígértem korábban, hogy kifejtem ezt a produktivity kérdéskört, úgyhogy most ez következik. Arra gondoltam, hogy nem önmagában a hatékonysági mutatóról írok, hanem rendszerbe helyezem ezt teljesítménymutatót (ó milyen hivataloskodó bikkfanyelven tudok én írni), és egy füst alatt megismertetlek benneteket azzal a három dologgal, amelyen alapvetően múlik, hogy kirúgnak-e vagy sem.

1. Kezdjük a Jelenlét, megjelenés kérdéskörrel, egyrészt mivel az kicsit kilóg a sorból, meg egyszerűbb is elmagyarázni, hiszen erről már érintőlegesen szóltam korábbi postjaim valamelyikben. Emlékeztetőül, minden dolgozónak személyre szóló belépőkártyája van, amivel egyrészt a különböző helyekre történő belépést kontrollálják - azaz biztonsági funkciója van-, másrészt a ledolgozott munkaidőt ellenőrzik. Magyarán ezzel be tudsz lépni az épületbe, de ettől még nem indult el a munkaidő számláló. Az majd csak akkor indul el, ha az FC területén a blokkolóórán be is blokkoltál (clock-in). Ez így elég logikus ugye: attól, hogy beértél a munkahelyedre, még egyáltalán nem biztos, hogy el is kezdtél dolgozni, lehet, hogy egész nap a büfében ücsörögtél. Az Amazon elvárása, hogy legkésőbb a hivatalos munkaidőkezdésig blokkolj be. Ettől az időponttól te az övék vagy, és tesznek róla, hogy ettől kezdve állandóan foglalkoztatva legyél. Kifejezetten rosszul érzik magukat, fizikai fájdalmaik vannak, ha nem tudnak neked valami munkát adni, szerintem ez az egyik legnagyobb fejfájásuk. És mindez nem véletlen, hiszen minket órabérben fizetnek, azaz közvetlen összefüggés van a ránk fordított munkaerőköltség és az általunk elvégzett munkamennyiség között. Ennek megfelelőn nagyon szigorúan veszik azt, hogy időben beblokkolj. Tehát ha  13.30-kor kezdődik a munkaidő, hiába vagy te már 13 órától az épületben (mondjuk a menzán kávézol), ha 13.31-kor blokkolsz be, az már késésnek számít. A kiblokkolásnál pont fordítva van. Ha 21.30-kor van vége a munkaidőnek, és te 21 óra 29 perc 59 másodperckor blokkolsz ki, azért is büntetőpont jár. Ebből adódik az a vicces szituáció, hogy a munkaidő vége előtt 3-4 perccel megkezdődik a sorállás a blokkolóóráknál. A melósok ott állnak ugrásra készen, kezükben a kártyájuk, szemük meredten a blokkolóórán. Bűvölik a digitális kijelzőt, számolják a másodperceket magukban. Abban a pillanatban, ahogy vált az óra, elindul a pittyegés-sorozat, ahogy a munkások egymás után húzzák le a kártyájukat és rohannak a kijárat felé. Az elcsendesedett FC-ben egészen messziről is lehet hallani az egymást gyorsan követő csippanásokat. Néha - vagy a kártyaolvasó vagy a kártya hibájából - nem érvényes a kártya beolvasás, a sor megtorpanását morgolódás, gúnyos megjegyzések kísérik. Mintha bármit is számítana az a néhány másodperces késlekedés. Ilyenkor a delikvens még próbálkozhat két-háromszor, de aztán a clock-out ethic szerint félre kell állnia egy pillanatra, maga elé engedni a következő melóst, hogy aztán újra próbálkozhasson. A sor elején érdekes módon mindig ugyanazok az arcok állnak, ami azt jelenti, hogy ők mindig 5-6 perccel hamarabb elhagyják a munkahelyüket. Ha már szigorúság, akkor esetleg erre figyelhetne az Amazon. Mindig nevetségesnek tartottam, ami ezután jön. A sorban elől állók - szó szerint - rohannak fel a lépcsőn, hármasával szedve a lépcsőfokokat, aztán végig a körfolyosón, hogy mielőbb kiérjenek a kapukon. Közben tülekednek, lökdösődnek, mint egy csapat óvodás. Van annak bármi jelentősége, hogy 21.32-kor vagy 21.33-kor hagyom el az Amazont? Szerintem nincs. 21.35-kor az épület így is, úgy is töküres.

A késésnek vannak persze durvább válfajai is. A következő fokozat, ha nem néhány percet, hanem fél órát vagy többet késel, esetleg egyáltalán nem jössz be. Ezek már súlyosabb elbírálás alá esnek, de lehet a büntetést enyhíteni, ha a munkakezdés előtt legalább egy órával ezt telefonon jelzed az Assist képviselőjének. A különböző késésfajtákért (és én most ideértem azt is, ha előbb blokkolsz ki), különböző mennyiségű büntetőpontokat osztogatnak. A legenyhébb esetnél fél pontot adnak. A legdurvább eset a Nem szólsz, nem jössz. Ha jól tudom, ez azonnali elbocsátást jelent. Ha három pontod összejön, ugyanez a végeredmény. És ezt véresen komolyan is veszik. Az első napon velünk együtt kezdett - illetve újrakezdett - egy olyan srác, akinek összejöttek a pontjai, ezért elküldték. Aztán később újra jelentkezett és felvették, csak nyilván kezdhette elölről a köröket, kezdőfizetés, elveszített jogok, stb. Aztán két társam - akikkel együtt kezdtem -  a pontjai miatt kényszerült távozásra. Fel is tűnt nekem, hogy egy-egy napon valahogy később kezdtek dolgozni, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Később aztán láttam, hogy a srácok az egyik ebédszünetben szomorúan beszélgetnek a saját agency site repjükkel, ebéd után aztán már nem is jöttek vissza melózni. A karácsonyi csúcs időszak utáni kirúgási hullámban is azok mentek először, akiknek akár egy fél pontjuk is volt. 

A következő postban a szentháromság kétharmadát találjátok majd. A kétharmad mégis csak kétharmad.

Indul a második hét, ezen a héten a délelőttös műszakban vagyok, ami reggel 5.30-as kezdést jelent. Először azt hittem, nem lesz ezzel gondom. Mindez az első reggelig tartott. Amikor 3.50-kor ébresztett a telefonom, először azt sem tudtam, milyen országban vagyok. 2 percig tartott, amíg magamhoz tértem, közben küzdöttem azzal, hogy nehogy visszaaludjak. Komolyan irigyeltem Zsoltit, aki ekkorra már szerzett magának fuvart a saját shiftjéből, aki háztól házig vitte. A car sharing bevett megoldás az amazonos dolgozók között, a porta mellett van egy külön hírdetőfal, ahol kis kihelyezett cetlik segítségével mind utast, mind fuvart keresnek a dolgozók. Nekem viszont úgyis kellett egy autót vettem, tehát nem fektettem energiát a fuvarom megszervezésére, átmenetileg eljárok bicajjal. Szóval Zsolti még javában aludt, amikor én hajnali négy óra magasságában biciklire ültem és elindultam az Amazonba. Na ez az út már nem volt olyan kellemes, mint az előző héten, pedig nem volt hideg, ekkor még az eső sem esett. Nagy ásítozások között betekertem, most is kb. egy órát vett igénybe az út, a bicikli-parkoló már eléggé tele volt, de az Amazon környékén azért nem volt túl nagy mozgás. Beballagtam a hídon és a locker roomban további zombikkal találkoztam. A menza meg aztán olyan volt, mint egy Walking Dead epizód. Na mindegy, ahogy eljött az idő, leballagtunk az FC-be, beblokkoltunk és irány a gyülekezőhelyünkre.

Wayne nem volt ott, sőt, egyáltalán nem láttam ott Lead-et, mindannyian az egyszerű melósok narancssárga mellényében voltunk. Egyszer csak egy kigyúrt fekete srác hangos Morning köszöntéssel magához ragadta a kezdeményezést, és ez így maradt egész héten. Kiderült, hogy neki ez a tanulóhete, az új műszakbeosztásban már ő is hivatalos lead lesz az egyik éjszakai műszakban, ezért most hagyjak gyakorolni. Hát a srác egyáltalán nem csinálta jól. Olyan volt, mint aki szégyenli, hogy beszélnie kell az emberekhez, zavartan vihorászott néha, forgatta a papírjait a kezében, mint bohóc a kalapját, nagyon nem tudott bánni velünk. Ledarálta a kötelező safety tip-quality tip kört, de azon is látszott, hogy csak ki akarja pipálni őket. És ez így ment egész héten. Egyszerűen nem lehetett komolyan venni a fickót. A fején egy fekete kendőt viselt, ezzel védte gondosan varkocsokban befont frizuráját. Konkrétan úgy nézett ki, mint ha egy harlemi gettóban játszódó amcsi filmből lépett volna elő. Minden percben vártam, mikor kérdezi meg, hogy kell-e egy kis anyag. Láttam, hogy a többiek is húzzák a szájukat, főleg a régiek morognak a srác új szerepe miatt. Ahogy várható volt, az első komolyabb balhéja a nagypofájú Jonnal volt, rögtön a második reggel. A feka srác beszólt a stowereknek, hogy ne csak várjuk, hogy Jon drop zone controllerként kiossza nekünk a raklapokat, hanem aminek magunk is tudjuk a sorsát, azt vigyük. Szerintem ez egy egy hete dolgozó - még igen csak tanuló - stowerrel szemben kissé túlzó elvárás. Mindenesetre Jont nem kellett félteni, közölte, hogy tudja ő, hogy mi a dolga, amire a feka rögtön - szerintem leadhez méltatlanul alacsony színvonalú - vitába bocsátkozott, aminek az volt a lényege, hogy nem igazán látszott, hogy Jon tudná a dolgát. Jon be is sértődött jól, aznap már nem is láttuk, a drop zone controlleri feladatokat sem ő látta el aznap. El tudjátok képzelni, ahogy két walesi melós vitatkozik úgy igazán dühből. Csak úgy repkedtek a fucking-ok. Bár az itt egyébként is egy sima kötőszó.

Nekem is volt vele afférom, rögtön a második napon. Éppen végeztem egy raklappal és visszatértem a drop zone-hoz, amikor a srác integet nekem. Odaballagok hozzá, gondoltam, meg akar dicsérni, hogy milyen jól dolgozom. Ő elterült az egyik széken, gondolom, hosszasan gyakorolta a tükör előtt, majd flegmán közölte velem, hogy nagyon unhappy velem. Na, mondom komám, aztán miért. Elkezdte magyarázni, de aztán inkább intett, hogy kövessem. Odasétáltunk egy chimney bin-hez, amibe korábban én is pakoltam. Ott figyelt előtte a négy raklap, várva, hogy majd egy arra járó villástargonca felteszi őket a helyükre. Egy raklap meg bent a földön. Elkezd nekem nyávogni, hogy le kellett volna vágnom a fedőfóliát az áruról mielőtt betettem a helyére. Ő ugyanis megnézte a számítógépen, hogy én raktam be először - virtuálisan - árut ebbe a rekeszbe. Csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy megérkezik az öt stower öt raklappal, egy berakja a raklapját alulra, a többi elé szép sorban, aztán tetszőleges sorrendben berakják virtuálisan is. Új hús voltam, nem akartam vele vitatkozni, leszedtem a nylont, hadd örüljön, és megígértem, hogy soha többé én ilyent az életben nem teszek. Kiscserkész becsületszavamra. Hozzáteszem, ez semmit nem befolyásoló apró hiba, ami leginkább a stow etiquettet sérti, de ezen kívül semmilyen biztonsági szabályt nem szeg meg, a picker is le tudja vágni a fóliát egy perc alatt. Szóval az egésznek olyan pedagógiai jellegű példa statuálás szaga volt, amit nagyon utálok, mert akkor is felfogom, hogy mit, hogyan kell csinálni, ha valaki szépen elmondja. Ezt a szabályt viszont nekem addig senki nem mondta.

Hogy fokozza a srác a komolytalanságát, az egyik napon komplett kengurujelmezben érkezett. Az Amazonban sokszor van ilyen játék - ami aztán majd a karácsonyi event sorozatban kulminálódik -, hogy be kell öltözni valaminek, és a HR-esek körbejárnak keresve a legjobb öltözetet és azt díjjazzák valami aprósággal. De most komolyan: hát normális? Hogy lehet komolyan venni valakit, aki két méteres kengurunak van öltözve?

A hét betetőzéseként aztán pénteken sikerült az egyik targoncás nővel is az ordítozásig összevesznie. Már a nagy hangoskodásra értem oda, nem tudom, mi volt az óbégatás oka, de mivel már éppen vége volt a napnak, a nő végül egy legyintéssel lezárta a vitát és hátat fordítva a srácnak, kiviharzott az FC-ből. Na hát kb. ennyi tekintélye volt a gettószökvénynek.

Nekem egyébként közben egyre jobban ment a stower munka, már elég jól tudtam a helyszíneket, készségszinten mentek a folyamatok, gun használat, stb, csak a hajnali keléssel nem sikerült megbarátkozni. Igazából a délutánokat sem nagyon tudtam kihasználni, bár kb. fél három körül hazaértem, azért eléggé el voltam fáradva. Elég sok mindent kellett intézni, hiszen akkor még csak két hete tartózkodtam a városban. A gyerekeknek kellett iskolát keresnem, felderíteni a környéket, hogy mit, hol lehet beszerezni, stb. Az egyik legfontosabb feladatom a kocsivásárlás volt, amivel viszont nem igazán haladtam. Ez a 22-es csapdája: ahhoz, hogy kocsit tudj venni, kell, hogy legyen kocsid. Pedig az idő egyre sürgetett, hiszen egyrészt néhány nap múlva itt a családom, akik elé ki kell mennem a reptérre, másrészt lassan beköszöntött az őszies rossz idő, amikor én már nem akartam bicajjal járni dolgozni. Szóval a hét elég pörgős volt, hajnaltól meló, aztán ügyintézés. Már csak ezért is vártam, hogy elmúljon ez a délelőttös hét. És el is múlt. Semmi sem tart örökké. Szerencsére.

Ez egy rövid kis post lesz, amiben megismertetlek bennetek két külön stower alfajjal, azaz leírom nektek, hogy ki a consolidator és ki az a drop zone controller vagy drop zone coordinator.

Consolidator: röviden összefoglalva ő az, aki rendet tesz a különböző rekeszekben, persze nem a szó "takarítás" értelmében. Nagyon leegyszerűsítve pedig úgy lehetne megfogalmazni, hogy kvázi üres rekeszeket csinál. Hogy is dolgozik ő? Az gondolom nyilvánvaló, hogy bármilyen nagy is egy raktár, előbb-utóbb betelik. Na de akkor hová tesszük a folyamatosan érkező újabb és újabb árukat. Itt jönnek kapóra a stowernek a pickerek, akiket hol utálunk, hol imádunk. Utáljuk őket, hogy miért nem visznek el több árut (persze tudjuk, hogy nem rajtuk múlik, de valakit csak kell utálnunk), ezzel helyeket szabadítva fel nekünk, és imádjuk őket, amikor pont az orrunk előtt emelnek ki egy jó nagy dobozt valamelyik tárolóhelyről, helyet csinálva ezzel a kezünkben lévő másik doboznak, aminek már 15 perce keresünk egyre kétségbeesettebben helyet. 

Szóval a pickerek folyamatosan pusztítják az árumennyiséget, de ez még nem segítene rajtunk, ahhoz, hogy ebből üres rekeszek legyenek, kellenek ide a consolidatorok is. Na most képzeljük el a következőt: egy üres tárolóhelyre beteszünk egy raklapnyi legot, mondjuk 60 dobozt. (Imádtunk egyébként legot pakolni, mert a dobozok könnyűek és laposak, szabályos szögletesek.) Mellé a rekeszbe már csak valami lapos dolog, például egy lapra szerelt íróasztal fér be, amit az utánunk érkező, unottan helyet keresgélő stower társunk lelkesen be is paszíroz. Ha nagyon nem akar bemenni, akkor berugdossa. Na most legalább tudod, hogy amikor legutoljára rendeltél valamit az Amazonból, miért volt behorpadva a doboz. Jönnek a pickerek szépen sorba, elvisznek 10 doboz legot, ezzel felszabadul némi hely a rekeszben. Ide egy arra kóválygó stower gyorsan betesz mondjuk egy körfűrészt, és máris tele a rekesz most már nem csak fizikailag, hanem virtuálisan is, hiszen három különböző vonalkód van benne. A pickerek jönnek közben folyamatosan és elvisznek megint 30 doboz legot, de az íróasztal és a körfűrész valahogy nem kell senkinek. Ekkor tehát a rekesz fizikailag éppen csak félig van, virtuálisan viszont még mindig tele a 3 vonalkóddal, így szerencsétlen stower nem tud ide tenni semmit. Na de ekkor egy arra járó consolidator észleli a problémát és megoldja.

Hogyan? Fizikailag és virtuális is kiveszi a megmaradt 20 doboz legot, és egyenként különböző polcokra teszi, így máris csak két vonalkód marad a rekeszben. De itt még nincs vége. Az okos kis kézi scannerével utánanéz annak - hát persze, hogy vonalkód alapján -, hogy a raktárban van-e még valahol ugyanebből a körfűrészből. Talál is egy rekeszt, ahol fizikailag is van hely, átteszi tehát oda ezt a körfűrészt. Az eredmény: egy kvázi üres rekesz, hiszen fizikailag egy lapos doboz van benne, ami mellé simán be lehet rakni egy egész raklap bármit, virtuálisan pedig csak egy vonalkód van benne. Ezután felírja a rekesz számát valami papírra, ami a keze ügyébe kerül és továbbáll, újabb felszabadítható rekeszt keresve. Persze még van egy csomó dolog, amire figyelnie kell, de nagy vonalakban ennyi a teendője. Ami nekem ebből furcsa volt: mekkora hülyeség már, hogy kis cetlikre írogatja az üres rekeszeket, hogy aztán időnként visszatérve a drop zone-ba, átírja azokat egy másik listára, hogy fel lehessen használni őket. Tiszta őskor. Vagy mint a Magyar Posta. Miközben a kezében van egy eszköz, ami állandó online kapcsolatban van. Hahó.

A másik külön állatfaj a drop zone coordinator: Míg consolidatorból egyszerre tetszőleges darabszámú dolgozhat, dz coordinatorból csak egy van (persze drop zone-onként), az lenne csak az igazi káosz, ha több lenne. Ő a főnök a drop zone-ban, ő mondja meg, hogy melyik kupac áruval mi legyen. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban. A kocsikat az oda beosztott stowerek veszik fel sorban, külön utasítás nélkül, elvileg FIFO alapján (First In First Out), de valójában megy a cherry picking rendesen. Nem így a raklapra helyezett áruknál. Nagyjából ott is FIFO szerint haladunk, de a sorban álló stowereknek a dz coordinator mondja meg, hogy melyik raklapot vegyék fel és azzal mit csináljanak, hová vigyék. Az első lépés, hogy a dz coordinator ellenőrzi a gun-jával, hogy abból a vonalkódból van-e már a raktárban elhelyezve, ezért a stower igyekszik kiszabadítani az árut, hogy a vonalkódja scannelhetővé váljon. Ha van már valahol, akkor megpróbálja felmérni, hogy befér-e oda az előtte lévő árukupac. Ha úgy látja, hogy igen, akkor közli veled a rekesz számát és már mehetsz is. Ha nincs még a raktárban abból az áruból, akkor két lehetőség van. Ha elég sok van a raklapon az adott termékből, akkor jó eséllyel kapsz egy üres rekeszt (amit a consolidator tisztított meg). Ha viszont kevés, akkor rábasztál. Egy find sapce vagy look for space utasítással engednek utadra - szánakozva vagy kárörvendően -, és elhihetitek nekem, állati nehéz helyet találni a raktárba, hiszen a consolidator által kiürített rekeszeket nem használhatod, az itt-ott felszabaduló helyekre meg kiéhezett farkashordaként csapnak le a stowerek. Az biztos, hogy egy idő után baromi jó lesz a térlátásod, egy pillantással fel tudod mérni, hogy egy rekeszbe beférhet-e a nálad lévő marha nagy doboz. Persze, ha a rekeszben egy óriási kupleráj van, akkor ránézésre ez nem megállapítható, úgyhogy ilyenkor teszünk egy próbát, bescanneljük a rekesz vonalkódját, aztán ha tele a rekesz, akkor hallgatjuk a scanner idegesítő szirénázását, ahogy jelzi a hibát. Ezért is a dz coordinatornak nagyon tapasztaltnak kell lennie, minden rekeszről tudnia kell, hol van, nagyon határozottan és gyorsan kell döntenie. Consolidatornak egy nap alatt kiképeznek, de dz coordinator-nak csak komolyabb tapasztalattal állítják be az embert.

A consolidatort arról lehet megismerni, hogy nem rohangál, mint mi stowerek, hanem komótosan ballag, pakolgat, szöszmötöl egy-egy rekesz előtt. (Már csak azért sem siet, mert nekik nincs meghatározott target-jük.) Általában van vele egy sárga műanyag rekesz, hiszen az ideiglenesen kivett árukat virtuálisan abba helyezi bele, amíg egy másik rekeszbe nem kerülnek. Mindenki szereti őket és igyekszik velük jóban lenni, mert ha jófejek, akkor egy-egy reménytelenül nagy doboz esetén hajlandóak segiteni a stowernek azzal, hogy valamelyik rekeszben csinálnak neki helyet.

A dz coordinatorral is muszáj jóban lenni, hiszen ha utál, egész nap szívathat a szemetebbnél szemetebb szállítmányokkal, de ha jó vagy nála, kifoghatsz olyan raklapokat, amiket néhány perc alatt lerendezel és marhára meg tudod nyomni vele a produktivity mutatódat.

Hogy mi az a produktivity mutató, megtudhatjátok, ha továbbra is olvassátok a blogot.

Az első napom után este Zsolti már várt otthon. Gondolhatjátok, mire értem haza, ha 21.30-kor végeztünk és kb. egy óra a bicikliút hazáig a tök sötétben. Szerencsére végig van kiépített bicikliút, vagy legalább járda. Szóval Zsolti kíváncsian kérdezgetett, én meg annyit mondtam neki, hogy szerintem én ezt soha nem fogom megtanulni. Olyan káosz volt a fejemben, mint amikor egy arab piacra megérkezik egyszerre öt turistabusz. Megpróbáltam neki elmondani azokat a dolgokat, amik neki is fontosak lehetnek, aztán eltettük magunkat másnapra. Zsoltinak Neath-be kell mennie az NI interjúra, nekem meg melózni 13.30-ra. 

Hála a délutáni kezdésnek, reggel jó sokáig aludhattam, így mikor felkeltem, Zsolti már elment Neath-be a Job centerbe. A délelőtt hamar elment, egy korai ebéd után már 12-kor elindultam, nehogy elkéssek. Nagyon belém tették a parát ezekkel a büntetőpontokkal. A tegnapi napból okulva két dologgal készültem. Egyrészt vittem egy fél literes átlátszó falu flakont, amiben tudok bent ásványvizet tölteni és tárolni. Pont belefért a farmer zsebébe, így nem kell majd mindig az automatához rohangálnom. Elég száraz a levegő bent, meg azért dolgozunk is keményen, muszáj pótolni a folyadékot. Másrészt a napszemüvegem összehúzható szájú szütyőjét kineveztem pénzeszsáknak, abba tettem némi pénzmagot, amit be tudok vinni az FC-be. Így nem kell az egész pénztárcámat mindig magamnál hordanom, mégis gyorsan, egyben ki tudom venni a pénzem kifelé a scanner kapuknál. Brilliáns nem? De! Mikor egyik stower társam, aki már évek óta ott dolgozik, meglátta a megoldásomat, meg is dícsért. Legalább is én annak vettem, amikor azt mondta, hogy Fucking clever, és felmutatott egy nylon zacskót, amiben ő hordta a pénzét. Azzal csak az a baj, hogy folyton kiszakad és körülményes állandóan csomózgatni a száját.

Szép napsütésben kényelmesen kerekeztem, egy óra körül oda is értem. Mint egy régi motoros lezártam a bicajt és a belépőkártyámmal bementem a forgókapun. Átöltözés után bementem a menzára, láttam, hogy a tegnap megismert tanuló-stowerek is ott vannak, ezek szerint nem csak én vettem komolyan ezt a büntetőpontosdit. Úgy tűnt, hogy csak ketten vagyunk külföldiek, a többi "tanuló" helyi. A másik külföldi egy finn srác, de ha megöltök, sem tudom megmondani a nevét, megjegyezhetetlen. Azt is tudtam, hogy a csomagolók és a pickerek között is van még néhány magyar, de a következő nagy külföldi csoport itt is a lengyel.

Időben bementem az FC területére, odamentem a legközelebbi blokkolóórához és lehúztam a kártyámat. Egy csippanás jelezte, hogy a clock-in sikeres volt, meg is jelent a kijelzőn, hogy badge accepted, majd odaballagtam a gyülekezőponthoz. Sokan gyülekeztünk már ekkor ott, többségünk persze tanuló volt, meg ott voltak a "törzsgárda tagok". A régiek már felvették a gun-jukat, készülődtek a kezdésre, már messziről látszott rajtuk, hogy mennyire otthonosan érzik magukat. Hangosan beszélgettek, viccelődtek, néhányan leültek a leadek irodai székeire. Megérkezett Wayne, az egyik régi kelletlenül adta át a széket neki az íróasztalnál. Ezen csodálkoztam kicsit, de úgy tűnt itt nem ragaszkodnak annyira a székükhöz a vezetők (itt most persze nem az átvitt értelmére gondolok), Wayne is szépen megköszönte, hogy megkapta a saját székét. Wayne piszmogott kicsit a számítógépével, nyomtatott egy-két lapot, majd felállt és az órájára pislogva várakozott. Pontban 7.45-kor egy hangos Morning guys-szal indította a briefinget, amire a szokásos hangos kavalkád volt a válasz: mint egy tehéncsorda bőgte a tömeg, hogy Morning.

Wayne első kérdése ez volt: valaki mondjon egy safety tippet. Rögtön akadt egy önként jelentkező, aki benyögte safety tippként, hogy gyalogosok csak a kék zebra crossingon kelhetnek át a járműveknek fenntartott úton, helyi szakzsargonban M. H. E. Lane-en. Wayne bólogatott, és mint aki először hallja ezt - pedig gondolom, már vagy ezredszer volt ez a safety tipp -, lelkesen elkezdte kifejteni ezt az egymondatos tippet. Hosszasan magyarázta, hogy csak ott lehet átkelni, körül kell nézni előtte, ha jármű közeledik, keressük a szemkontaktust a vezetőjével, stb. Úgy éreztem, kicsit túllihegjük ezt a témát. Wayne következő kérdése azt volt, hogy valaki mondjon quality tippet. Na erre már kevesebb volt az önkéntes, míg valaki benyögte, hogy amikor bescanneljük a terméket, ellenőrizzük, hogy a scanner kijelzőjén megjelenő leírás egyezik-e a termékkel. Wayne nagyon megörült ennek, ezt a kérdéskört is kifejtette három-négy mondatban. Ezután Wayne felosztotta, hogy kinek mi a dolga. Három embert elküldött az emelővillás targoncákra, egy embert drop zone koordinatornak, hármat consolidator-nak, négyet a cage-ekre, cart-okra, a többiek fogjanak egy-egy békát. Na én néztem, mint a luki nyúl. Szerintem pont annyit értettem belőle, mint ti most. Ki az a drop zone koordinátor és mit csinál? Milyen állatfaj a consolidator? Na ennek majd szentelek még egy postot később. 

Persze a kezdők mind a cage-ekre került, mert ezek az egyszerűbb műsorok. Mi is szereztünk egy gun-t, és rögtön kiderültek az oktatás hiányosságai. Nem tudtuk, hogy kell betenni az akkumulátort, hogy kell bekapcsolni, milyen menübe kell lépni, stb. Na ott ezzel elszerencsétlenkedtünk, aztán próbáltunk kiválasztani egy olyan kocsit, amin ránézésre könnyen elhelyezhető áruk voltak. És elkezdtünk dolgozni. Önállóan. A három tegnapi mentorunkból persze csak Gareth segítgetett ott minket, a másik kettő pont leszarta, mi van velünk. Aztán elindultunk. De merre. Rögtön előjött a másik oktatási probléma. Fogalmunk nem volt, hogy melyik tárolófajta hol van az épületben. Ti se tudnátok, nem kell röhögni. Na de én annyira jófej vagyok, hogy rajzoltam nektek egy térképet az épületről. Íme.

Ezt viszont már nem én rajzoltam, de így talán könnyebb elképzelni.

Némi magyarázat a rajzomhoz:

1. Bejárati lépcsőház-torony

2. Bejárati gyalogos híd

3a. A földszinten az Inbound Dock (ide tolatnak a kamionok az áruk kipakolásához), fölötte balról jobbra haladva: Irodák, Locker room, porta, scanner kapuk/bejárat-kijárat az FC-be, mosdók,canteen, internet szoba.

3b. A földszinten az Outbound Dock (innen viszik el a becsomagolt termékeket), fölötte az oktatóterem, irodák.

4. Receive Lines

5a. Non-Sort raklapos tárolóhelyek

5b. Sort raklapos tárolóhelyek

6. Non-Sort polcsorok

7. PickTower, azaz a Sort polcsorok

8a. Non-Sort High Racking terület

8b. Sort High Racking terület

9. Pack Lines

10a. Non-Sort Drop zone

10b. Sort Drop zone

11. Agency site rep.

12. ICQA, azaz minőségellenőrzés

A keresztbe futó piros csík pedig a járművek számára fenntartott fő közlekedési útvonal az M. H. E. Lane.

A High Racking-ről nem mondtam még semmit. Nos minden magyarázat helyett, itt egy fotó. Ez a High Racking. Nem tudom, magyarul mi ez. Ezek egy része a már korábban említett chimney bin, azaz függőleges (kémény) rekesz, ami a földtől a mennyezetig egy rekesznek számít, a másik részénél minden emelet külön rekesznek számít és a tartalékok elhelyezésére szolgál, azaz Reserve (a mellékelt fotón egyébként pont ezt látjuk).

Sajnos nekünk nem volt ilyen térképünk, úgyhogy szépen lassan felderítettük, hogy mi hol van az épületben, a hét végére már teljesen profik voltunk, bárhová eltaláltunk. A gun használata és persze maga a stower munka is készségszinten ment. Eljutottunk arra a szintre, amikor már észrevettük a hibákat is. Szóval kezdtem úgy érezni, hogy sínen vagyok, mint József Attila. Aztán eszembe jutott, hogy a következő héten reggel 5.30-ra kell beérni. Holy shit! Ahogy a művelt angol melós mondaná.

Na akkor most elmagyarázom nektek, miből is áll a stower munkája. Akit ez nem nagyon érdekel, nyugodtan skippelje a postot, de szerintem a továbbiak megértését segíti, ha elolvassátok. Ígérem, rövid lesz, és igyekszem a lényegre szabadkozva, emészthetően leírni. Nem kell félni, nem fog fájni. Az egynapos training helyett 10 perc alatt kiképezlek titeket profi stowernek.

Először tisztázzuk mi is az Amazon. Bármennyire is szeretné veletek elhitetni Jeff Bezos (ez az ember itt balra, az Amazon alapítója és vezetője), hogy az Amazon egy tech-cég, valójában nem más, mint egy francos webshop, egy online bolt. Csak egy kicsit nagyobb, mint a legtöbb ilyen cég. Az Amazon márka ugyanis a világ 8. legértekesebb márkája. Mint minden kereskedelemmel foglalkozó vállalkozásnak, az Amazonnak is létfontosságú, hogy a készleteiről a lehető legpontosabb realtime nyilvántartása legyen, azaz bármelyik pillanatban meg tudja mondani bármelyik darab áruról, hogy az éppen hol tartózkodik. Éppen ezért minden egyes árut, minden egyes szállítóeszközt, és minden egyes tárolóhelyet (beleértve a drope zone-okat, mint ideiglenes tárolóhelyeket) és - szimpatikus vagy nem - minden egyes dolgozóját egyedi azonosítóval címkézi. Innentől már egyszerű, mert a számítógépes nyilvántartása azt tudja megmondani, hogy milyen azonosítójú terméke milyen azonosítójú tárolóhelyen vagy szállítóeszközön tartózkodik éppen, és azt milyen azonosítójú dolgozó kezelte vagy kezeli éppen. Minden azonosító le van fordítva egy vonalkódra, hiszen ezeket lehet gyorsan, könnyen, tévedésmentesen leolvasni scannerrel. A vonalkódok mindenhol ott vannak: minden egyes árun, minden tárolóhelyen, minden szállítóeszközön és minden dolgozón, a nyakában lévő belépőkártyán. Tehát amikor egy stower látszólag össze-vissza scannelget, akkor valójában a számítógépes rendszerrel közli, hogy melyik terméket, melyik szállítóeszközből melyik tárolóhelyre helyezte el. Nem mellesleg a rendszerben az is rögzítésre kerül, hogy a terméket ki helyezte el az adott tárolóban, amiből nem csak a hiba felelőse állapítható meg egyértelműen, de pofonegyszerűen lehet mérni a dolgozók teljesítményét. (ezekről később lesz még szó)

Ennyi az egész? gondolhatnátok, ez nem túl bonyolult dolog. Nem egy agysebészet,  nem atomfizika, nem rocket science (és még tudok egy csomó ilyet), ahogy volt főnöknőm mondaná. Nos a dolgunkat az Amazon által meghatározott szabályok nehezítik. A legfontosabb korlátozás, hogy minden tárolófajtába csak meghatározott számú áru kerülhet be. A meghatározott számú alatt azonban nem azt kell érteni, hogy mondjuk hány plazma TV, hanem azt, hogy hányféle vonalkódú árú kerülhet bele. Például egy polcra fel lehet tenni tetszőleges számú, de azonos vonalkódú legót - ennek nyilván csak a polc fizikai befogadóképessége szab határt -, és még 4 különböző vonalkódú termékből tetszőleges darabszámút (megint csak, amennyi fizikailag felfér), de ahogy az hatodik vonalkódot megpróbálnám betenni, a rendszer nem engedi. Virtuálisan ekkor ugyanis már "tele" van a polc még akkor is, ha egyébként fizikailag még rengeteg hely van rajta. A különböző fajta tarolóhelyekre különböző számú vonalkód elhelyezése engedélyezett. Polcra 5 vonalkód, raklapra 3, az úgynevezett francia polcra 9, és van, ahová csak 1. Ha ugyanazon vonalkódú árúból egyszerre sok érkezik, akkor azokat nagyobb bin-ekbe teszik. Ezek lehetnek duble, triple és 5bin (ezek 2,3 illetve 5 raklapot jelentenek egymás mögött) és az úgynevezett chimney bin, ami - nevéből ki lehet találni - 5 raklap egymás felett. Elvileg van 10bin is, ami valójában két 5bin egymás mellett, de én még erre nem láttam példát.

Ezen kívül van még négy szabály, amiknek a betartására egyébként is figyel a számítógép: az egyik, hogy azonos gyártótól nem kerülhet egy rekeszbe két különböző vonalkódú termék, illetve, hogy egymás mellett és egymás alatt/fölött levő rekeszbe nem kerülhet azonos vonalkódú termék. Ez a két szabály a pickerek tévedéseit hivatott megakadályozni. A harmadik, hogy grocery, high value termék és az úgynevezett hardline (azaz minden más, beleértve a peet food-ot) nem kerülhet egy rekeszbe. A negyedik szabály a termékek súlyával van összefüggésben, és két vonzata van. Egyrészt az egyes tárolóhelyeknek van egy megadott teherbírása, amit nekünk tudnunk kell, és figyelni rá, ezt a számítógép - ki tudja, miért - nem figyeli. Fontosabb azonban - és ezt már a számítógép figyeli -, hogy bizonyos súly felett nem helyezhetünk el terméket a legalsó és a legfelső polcon. Ennek pedig az az oka, hogy sem mi, sem az árut leszedő picker ne szenvedjünk sérülést miközben a dögnehéz árut erőlködve föl/le küzdjük a felső polcról, vagy próbáljuk le/fel küzdeni az alsó polcról/ra. (Emlékeztek: safety oktatás, az áru felemelése guggolva, nem lehajolva)

Összefoglalva a stower dolga tehát az, hogy mindezen szabályok figyelembevételével megtalálja azt a tárolóhelyet, amelybe a rá bízott árú mind virtuálisan, mind fizikailag befér. Mindenesetre nem árt, ha jó vagy tetrisben. És akkor még nem is beszéltünk a stowe etikettről, ami röviden azt takarja, hogy az árukat úgy kell elhelyezni, hogy azok egyrészt ne károsodjanak, másrészt anélkül ki lehessen venni bármelyik árut, hogy a többi, rekeszben lévő áruhoz hozzányúlj. Ezek után remélem világos is lett mindenkinek, hogy a 100%- os felvételi teszteredménnyel miért stowernek osztottak be, Zsolti meg miért lett csomagoló.

És akkor a post végén adnék néhány jó tanácsot az Amazonnak a training-programjukkal kapcsolatosan. Tök ingyen.

1. A trainer az egy szakma. Ez nem olyan, mint a foci, hogy mindenki ért hozzá. Ja meg a reklám, ahhoz is mindenki ért.

2. Folyamatot kell oktatni, nem pedig a folyamat részeit tetszőleges sorrendben, aztán a nebuló rakja össze magának.

3. Az okok sokszor fontosabbak, mint a szabályok.

4. Eszközhasználatot kellene oktatni, nem pedig azt, hogy milyen sorrendben kell nyomogatni a gombokat, meg scannelgetni. (itt most kifejezetten a kéziscanner használatára gondolok)

5. Handout. Bármennyire óvodásnak tűnik is, a training elején osszanak ki egy sima kétoldalas A4-et, a következő témákkal: 1. Térkép az épületről. 2. Tárolók fajtája, elhelyezkedése, tárolókban elhelyezhető vonalkódok száma. 3. Gun használata. Ha a leendő dolgozóknak csak a fele elolvassa, már megérte még akkor is, ha aztán rögtön a kukában landol.

Na ennyi. Kész befejeztem, nem untatlak tovább titeket ezekkel, de tényleg úgy gondoltam, hogy legalább ennyit érdemes tudnotok, hogy a későbbiek érthetőek legyenek. A következő posttól pedig folytatom a melós mindennapjaim bemutatását.